2014. június 23., hétfő

St Louisi utazásunk története



Utazási történetünk Nagycenktől- St. Louis –ig. A szomszédos Ausztriából indultunk a Schwehati repülőtérről. 10:05 kor indult a gépünk, mivel ez volt az első repülésünk ezért úgy gondoltuk időben kint leszünk a reptéren. Így is volt reggel 7:00 kor már ott is voltunk. Időben át mentünk a vizsgálatokon. Rövid várakozás után felültünk a gépre. Az Ausztria Airlines géppel utaztunk .

Nagyon kedvesek voltak a légi kísérők. A gép hatalmas volt belül is tágas volt ,minden fejtámlában képernyő kijelző amin lehetett zenét hallgatni ,filmet nézni ,játszani illetve követni a repülési irányunkat és a repülési adatokat. Mi az utolsó előtti sorban kaptunk helyet aminek előnye az volt hogy közel volt a mellék helység így Ádámmal nem kellet messze futni ha szólt hogy pisi lesz. A légi kísérő személyzet is közel volt .
A repülés nagyon izgalmas volt nagyon kényelmesen utaztunk Chicago –ig. Időben érkeztünk. A feleségemnek köszönhetően nem maradtunk asistencia ( segítség ) nélkül. Chicago –ban gyorsan átértünk a vizsgálatokon köszönhetően annak a fiatal srácnak aki átkísért minket mindenkit kikerülve. Amerikai idő szerint 13:05 kor szálltunk le és kb 14:15 kor túl voltunk mindenen csomag felvétel,  csomag feladás újból,vám vizsgálat.( -7 óra eltérés van ) Megkerestük az indulási terminálunkat majd a beszállási kaput. Na itt kezdődtek a bonyodalmak nem kicsit. Mindjárt eszembe is jutott hogy nem is Mi lennénk ha nem így lenne, bár be kell vallanom így utólag hogy annyira nyugodt voltam mind végig hogy magam is meglepődtem. Aki ismer az úgyis tudja miért írom ezt. A járatunk Chicago és St Louis között nem onnan indult ahova ki volt írva eredetileg ,de ez még nem lett volna baj. A járat információnál ki volt írva hogy késéssel indul 120 perc . Akkor még nem tudtuk hogy miért, később derült ki hogy nagy vihar és tornádó volt a közelbe így ami vitt volna minket gép még nem érkezett meg. A gépünk kb 18:20 körül állt be a beszállási kapuhoz . Beszállás 18:30 körül volt . Ez a gép lényegesen kisebb volt mint amivel Chicago –ba érkeztünk. Itt volt némi gondunk ugyanis a jegyeinket úgy állították ki hogy mindegyikünk máshol ült , na ez volt az egyetlen dolog az utazásunk alatt ami egy kicsit kiborított . Szóltunk, meg is oldódott a maga amerikai nyugodt stílusában. Elhelyezkedtünk és vártuk a felszállást. El is indultunk de sajnos a kifutópályáig nem jutottunk el. A repülőtéren a földön mentünk kb másfél órát majd közölte a kapitány hogy a rossz időjárás miatt nem engedik a gépet felszállni, ezért vissza térünk a beszállási helyre és ki kell szállni majd holnap reggel folytathatjuk az utat. Nem hiszitek el nem éreztem dühöt pedig Ádám nagyon fáradt volt már ekkor próbált volna aludni. Ahogy kiszálltunk és vissza értünk a tranzitba Ádámot letettem az ülésre el is aludt egyszerre. Ekkor kedves feleségem alól kezdet ki menni a talaj ( kezdte elveszíteni a fejét ) Most hogyan tovább kérdezte tőlem . Mondtam neki nyugi maradunk hiszen a gépen van mindenünk így nem tudunk menni sehova. Ekkor kiderült hogy a járatot nem törölték csak addig nem szállhat fel amíg nem megy el a vihar. 21 :00 órakor ismét beszállhattunk a gépbe mondván már nincs akkora vihar. HURRÁ !!!!!ekkor már magyar idő szerint hajnali négy óra volt ( MI előző nap fél ötkor keltünk )
Ismét el kezdtünk a repülővel a földön  körözni majd 23:30 kor felszálltunk .Nagyon izgalmas volt hiszen ez egy kisgép volt és a vihar utó szele egy késsé dobálta a gépet. St Louis-ba 00:20 kor landoltunk sikeresen. Itt még az volt a dolgunk hogy a bőröndöket felvegyük  illetve az autót amit béreltünk át vegyük. Sajnos az egyik böröndünk össze törött ( megrepedt ) így sajnos azt is meg kellet még reklamálnunk amit kicserélték .Ezután elmentünk  az autó telepre ahol felvettük az autót amit béreltünk,Egy közép kategóriás autót béreltünk , de amikor meg látták hogy mozgássérült gyermekkel vagyunk felajánlottak egy SUV nagy kategóriás autót felár nélkül amit természetesen nem tudtunk és nem is akartunk vissza utasítani. Így sokkal könnyebben elférünk és sokkal biztonságosabb autóval utazhatunk napi közel 50 km -t a HavenHous és a kórház között.
 Majd gps-be beírtuk a szállás címét és elindultunk a Havenhousba.
 Egy jó fél órás autózás után meg is érkeztünk . Már nagyon de nagyon fáradtak voltunk alig éltünk és akkor még egy csomó papírt ki kellet tölteni házirendet elolvasni és aláírni. Így körülbelül amerikai idő szerint hajnali 4 órakor lefeküdtünk. Kimerültség felső fokon. Röviden tömören ennyi volt a kis kalandunk , bízunk benne hogy majd haza fele egyszerűbb lesz az utazás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése