2015. január 26., hétfő

Új kihívás vár mindanyiunkra !

Azt mondják az élet attól szép ha zajlik, Hmm , nálunk bizony zajlik nem is akár hogy. Ha véletlen elérünk egy útszakasz  végéhez az tuti biztos hogy az élet egy újabb feladattal áld meg minket amit ha akarunk ha nem meg kell oldani. 2014 egy elég nehéz év volt mindannyiunknak ,de főleg Ádámnak. Tudtuk ha a műtét lemegy akkor az lesz a kérdés hogyan is tovább, merre tereljük  szeretett kisfiunk életét, mert ugye az embernek a gyerekei a mindenük és mindig a leges -legjobbat akarja minden szülő és ez nálunk sincsen másképpen. Eljött a nagy kérdés Ádám hova járjon óvodába? Bár olyan egyszerű lenne ez a kérdés mert ugye mindenkinek felmerül a kérdés hogy hogy hova?  A legközelebbi oviba ami a lakhelyhez közel van mondaná a laikus . Nagycenken szerencsések vagyunk mert annak idején mikor ide jöttünk lakni egy fontos szempont volt hogy ovi és az iskola közel legyen, ezért abban az utcában vettünk házat ahol mindkettő meg is található.  Sajnos akkor még nem tudtuk hogy évek során derül csak ki hogy Ádám sokkal rosszabb állapotban van mint azt nekünk annak idején adagolták. Ilyenkor jut eszembe a jó kis közmondás ember tervez isten végez. Nálunk ez valahogy mindig bejön. Nagycenki vezetés mind az önkormányzaton mind az óvodában nagyon emberi módon álltak hozzánk hiszen tudták és tudják is mi mindenen vagyunk már túl hiszen az itt élő emberek összefogása nagyobb volt Ádámért mint azt valaha is gondoltuk volna! Sajnos nekünk Ádám jövőjét kell néznünk Ő a legfontosabb ebben a történetben így nem elégedhetünk meg azzal hogy felveszik az itteni óvodában mert sajnos a fejlesztéseket nem tudják oly mértékben biztosítani mint ahogy azt Mi szeretnénk illetve azt előírták  Ádámnak. Ekkor már tudtuk nem lesz könnyű helyzetünk ,tudtuk ez másképpen nem valósulhat meg csak úgy ha mindent a hátunk mögött hagyunk és elköltözünk oda ahol Ádám megkapja a szükséges fejlesztéseket hogy mire iskolába megy arra felzárkózón arra a szintre hogy az iskolai akadályokat könnyedén vegye. A döntés mindig nehéz ha valamit az ember szeret vagy megszokta vagy éppen csak kényelmi szempontokra gondolok. Egy költözés egy idegen városba mindig minden embernek egy nagy kihívás . Én mindig felnéztem azokra az emberekre akik ezt bevállalták családostól nem kis áldozatokat hozva. Most itt van a Mi időnk , hogy ezt a nehéz feladatot is megoldjuk. Sokat gondolkoztunk és úgy döntöttünk hogy mérlegre helyezve a lehetőségeket és annak eredményeképpen Ádám az Erzsébet Ligeti óvodába fog járni ami Győrben van helyileg. Most 2015 év elején a feladat adott el kell adnunk szeretet otthonunkat amit épp csak megszoktunk mert sajnos az élet ilyen. Szeretném azt érezni hogy ez lesz az utolsó nagy feladat aztán végre Mi is fellélegezhetünk hátra dőlhetünk és élvezhetjük a gyümölcsét mind annak amit az el múlt 4 évben  megtettünk Ádámért. Nagyon sokat fejlődött Ádám ebben az elmúlt pár hónapja. Érdekességképpen amikor meglátogattuk a győri óvodát két órát voltunk ott hasonló gyerekekkel játszott Ádám, másnap ( sajnos nem voltam itthon ) egyedül kiment a szobából az édesanyjához a konyhába két háromágű bottal és azóta nem mászik az Ádám csak bottal közlekedik , pedig előtte könyörögni kellet azon hogy ne másszon mert mi se úgy közlekedünk. A húzó erő amit lát a gyerek az a legfontosabb , látta hogy ott is bottal járnak és ettől fogva Ő is  így szeret csak közlekedni. Valószínű döntésünkben ez is nagyon nagy szerepet játszott. Természetesen szeretném megjegyezni , hogy voltunk a Szombathelyi óvodában is ahol végtelenül kedvesek voltak és ahol szintén nagyon jók a fejlesztések ,de valahogy a két jó közül mégis Győr mellet voksolt a család minden tagja. Meg kell jegyeznem azt is hogy voltunk a Soproni speciális óvodában is ahol Ádámhoz hasonló gyerekeknek nem tudják biztosítani mind azt amit a Szombathelyi és a Győri óvodában biztosítanak. Sajnos ez elég szomorú.
Remélem hamarosan arról tudok itt írni hogy mindenen túl vagyunk és Ádámnak jó helye van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése